A halál meg foszt minket avilági jóktól, el választ azoktol, a kiket mi leg inkáb szeretünk, el ronttya igyekezetinket. el rodhaszttya testünket, és mindeneknek, feledékenységiben tészen, de ha ahalál kin az ádám fiainak, a kristus. halála által. igen fö orvossággá lett, a vétek ellen. és olyan áldozattá. a melyet mi ajánlhatunk. az Istennek, azal az áldozattal., a melyet akristus ajánlot a kereszt fán. az ö halála meg szentelte a miéinket, de az ö készületivel., és lelkével kel azt el venni.
Az Isten az ajton zörget. valamely betegség által, meg is nyittyuk azt neki. a midön az ö rendelése alá adgyuk magunkot. szeretettel, a midön rendelést teszünk dolgainkrol., ha idején a szenttségekhez készülünk, ha ö néki ajánlyuk betegségünket. és halálunkot, ugy hogy azon áldozattal hálákot adgyunk kegyelmiért, eleget tegyünk igasságának. és hogy irgalmaságot nyerhessünk.
II A bünösök halála igen rosz, mert arosz. életet. rend szerént rosz halál követi. akristusban valo rész nélkül. reménség nélkül. és Isten nélkül éltek evilágon, agyönyörüségben töltik napjokot. avétkekben halnak meg, és egy szem pillantásban apokol lészen temetöjök. oh! mely keserves nékik ahalálrol valo gondolat, a midön ahoz kezdenek közelgetni.
Meg fogják a gonoszok, halálok oráján üsmérni, a teremtett állatoknak semmi voltát. és irtoztato rettegésben esvén, azt fogják mondani haszontalan sohajtásal, mi esztelenek el tévelyedtünk tehát az igasság utárol. el faradtunk ahamiságnak uttyán. nehéz utakon jártunk, mit használt nékünk akevélység. agazdagság, a gyönyörüség. mind ezek el multak. mint az árnyék.
Kérni fogják az urat, és meg nem halgattya öket, valamint antiochus, ugy ök sem nyerik meg irgalmaságát. mert meg vetették volt az ö jóságának és türésének gazdagságát., a mely inté öket a penitentziára, mert hittalak mondgya az
(III. Keresztényi Gondolatok: 460)